Felvidéki magyar nyelv szépsége, avagy így beszélünk mi!

Ezt próbáld meg elmesélni valakinek Pesten:

Reggel arra ébredek, he, hogy valaki a csinzsák körül koszácskával vágja kint a füvet, a hombácska meg a meszácska között, egy szál tricskóba meg slapkiba, oszt szájába egy zsuvácska.

Felpattanok a gaucsról, oszt mondom neki: beteg vagy ember! Mennyéél má a doktorkához, oszt irassál má szirupot magadnak. Meg vegyél má fel egy vetrovkát, meg cselenkát, mer megfázol.

Veszem fel a tyeplákit meg a botászkit, oszt reggelire benyomok három párkit horcsicával, meg csinálok magamnak egy sumenkát.
Aztán egész nap csinkázok.

Este a válendára ülök, oszt bekapcsolom a gamatkát. USB kulcsra rakom a netről lehúzott képeket: például az elektron kerekek képeit. Közbe merül a battri a gépemen. Nem baj, eszek ticsinkit oszt megyek aludni!

Anyám szól: nyitva a kapotta a kocsidon, meg told mán be a kolobecskát az udvarra fiam. Mondom neki, te meg mit járkálsz itt a dlazsbán plávkiba meg vetrovkába… Húzzál mán legalább balerinát vagy cigánkit! Fiam, haunap felmégy Ferihez motorkán oszt kolobecskán lehozod tülle a zvárácskát. Oszt majd délután megcsinálitok azt a técskát. Józsi monta, hogy gumicskát kel benne cserélni.

Kelet, én így szeretlek