Gyönyörű könyv a Csallóközről

Nemrégiben jelent meg a Kukkónia könyvsorozat új, második része: 

“Könyvet csinálni nagyon jó! Igazi csoda. Főleg így, hogy van miből meríteni. Mert alattunk ott vannak a múlt kis kamrácskái, csak ki kell nyitogatni őket, előttünk meg az élet gazdag szövete. Ezek adnak formát a könyvről szőtt álmainknak. Sok fénykép, történetek, régi képek és régi könyvek. Eleink. Szerkesztőségünk gondozásában megjelent a KUKKONIA sorozat új, második része, a Négy évszak. Megszületett egy újabb könyv, amelyért nagyon sokan dolgoztak, nem csupán a kiötlői, az írója, az elbeszélők, a szereplők, a kiadó, hanem a terjesztők is, akik büszkén kirakják az új kiadványt a pultra. Ez adja ennek a könyvnek a legnagyobb erejét. Az, hogy a miénk, csallóközieké.

A szöveg és kép igazi egységben van benne. A szó nem bicsaklik meg. A képek meg egyszerűen gyönyörűek. Én például a könyvünkből tudtam meg, hogy a komáromi vár Európa leghosszabb erődítménye. Olyan elfeledett mesterségekről olvashatunk itt, mint a fűzfabotolás, a lékhalászat vagy a nádvágás. És az a sok finom és jó étel, igazi mangalicából. (Amelyik NEM divatból szerepel a könyvben. A mangalica a Csallóközben „zsöndör disznó” néven volt őshonos. Csak a nagyüzemi tenyésztéssel a süllyesztőbe került.) Az export-import sem mai találmány: a komáromi szekeresgazdák például a szállítás mesterei voltak. És még rengeteg ilyen kuriózum található a Csallóközben. Ezek egy részét sikerült ebbe a második könyvbe beleírni.

Télen telelünk. Ezért elsősorban téli képeket válogattam az ajánlóba: Bindics Imre szalonnát süt a nádvágás után, druszáival léket vág a tavon, a bősiek pedig fűzfát botolnak. A botlófűzek a Csallóköz emblematikus fái voltak, varázsfának is hívták őket. Nevüket onnan kapták, hogy jól tűrik, ha águkat időnként levagdossák. Botolásuk a tűzelőszerzést szolgálta. A téli fejezetben sok más foglalatosság is helyet kapott, ám a többi évszak is tobzódik szépséges tennivalókban. A könyv elolvasása után legalábbis ez lesz számunkra nyilvánvaló  – a világon semmi nem egyforma és semmi nem egyenlő, mint ahogyan a fűtött lakásból és a szupermarket ajtajából látszik. Az igazi világban télen nem terem eper, a víznek ereje van, a diófát meg a jövőnek ültetik. Az árterek titkát pedig mederbejárásal kutathatjuk ki. Minden évszak más, ahogy minden nép és régió más. S pont ettől szép és jó a világ.

„A kiadvány ötlete, kis túlzással, egy új élettel egyszerre fogant meg” – vallja meg az Előszóban munkatársunk, L. Horváth Katalin, a könyv írója. Katika azóta megszülte a fiát, a könyv pedig itt fekszik az asztalunkon. A tudás nem tűnhet el nyomtalanul, hanem generációkról generációkra hagyományozódik. Az ilyen könyvek, mint a Kukkónia négy évszak, pont ezt a továbbadást szolgálják. Süssünk hát egy nagy adag hájas kraflit a könyv utasításai alapján, s üljünk le nagyszüleink mellé, hátha valami érdekeset tudnak mesélni a régi időkről. S élvezzük ki a januári hideget, mert a hosszú, hideg télnek is rengeteg öröme van, legalábbis Kukkónia lakói szerint.

1. I. Aki pedig nem tudná, a Kukkónia név még a tatár időkből ered. A Csallóköz ugyanis lápos, mocsaras terület volt. – és az ellenség közeledtét kuk-kuk kiáltással jelezték egymásnak a helyiek. Az unka béka hangját utánozták ezzel: így ragadt rá a csallóköziekre az elnevezés. Hej, hányszor mondta nekem a szomszéd fiú: Te, kukkó!

Ha kukkó, hát legyen kukkó!”                                  

Nagyvendégi Éva