Acskó, bakafántos, böntörke – így mondták a Csallóközben

Minden tájnak, régiónak megvannak a maga ízes, régies szavai, kifejezései, amelyeket igazán csak az ott élők értenek meg. Nincs ez másképp a Csallóközzel sem. Az alábbi lista egy 1935-ben megjelent újság, a Csallóközi Hírlap hasábjain jelent meg – a szavakat a bacsfai dr. Földes György gyűjtötte össze.

“Lassankint szedegetem az elhullajtott, veszendő szavakat – írja dr. Földes László – ahogy eszembe jutnak, csak úgy, magamtól, beszéd közben, ahogy hallom itt egy öregtől, ott egy magát elszólt fiataltól. Lesz közte olyan is, ami nem tájszó, a magyar szókincsben ismeretes, csak kissé szokatlan, archaisztikus.”

• Acskó – zacskó
• Agg – ócska (szóösszetételben pl.: aggpatkó)
• Angyi – nagybátyám felesége. Általában idősebb nőrokon, aki nem néne, vagyis nem vérrokon. De nem is sógorasszony, vagyis a velem egy generációba tartozó testvér, unokatestvér felesége
• Alangyár – a büszke, biztos, határozott ellentéte
• Árnyék – széltől védett hely
• Árzsag – hosszú, tűzpiszkáló farúd, piszkafa
• Bakafántos – akadékoskodó, veszekedést kereső
• Barátfüle – lekváros derelye (mákos, túrós is lehet)
• Bácsi – vízi hulla, vízbeholt
• Belébüszödt – rosszkedvű, epés
• Bikfic – korholó szó
• Bódis – nyeles faedény, amellyel a malomhajóból, dereglyéből merik ki a vizet
• Bókós – tetű, hajtetű
• Böntörke – tövisbokor. Általában nagyobb gyom. Pl. Olyan kicsiny gyerek vót, hogy elfért a böntörke árnyékában.
• Böntörkél – össze-, egymásba gabalyodik, összevész
• Böntörködik – akadékoskodik (másfelé böstörködik)
• Botratekercs – dorogfánk (édestészta)
• Celőke – botszerű, dobásra alkalmas faragatlan farúd
• Cupáka – nehéz, víztartó, terméketlen agyagtalaj
• Csádé – kákás , rossz, savanyú széna
• Csatló – emelőrúd
• Csetrés – nedves, vizes, csatakos
• Csikarittyú – kezdetleges körhinta, ringispil
• Csikmák – metélt tészta
• Csincsár – vizes, zsombékos hely
• Csiport – hant, göröngy
• Csórmány – zelnicemeggy
• Csonó – malac vagy disznó, tréfásan
• Csörgős bot – marhapásztorok által használt bunkósbot, a bunkó alatt rákovácsolt 2–3 csörgő vaskarikával, a karácsonyi betlehemesek elmaradhatatlan kelléke
• Csűr! – tilos (régi, ritka szó, pl. a régi, golfhoz hasonló gyerekjátéknál: Csűr a likamba!)

Forrás: dunaszerdahelyi